Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2016.
„A stockholmi Hammarby-rendőrség értetlenül áll egy Fülöp-szigeti nő és két kisgyermekének gyilkossági ügye előtt. Az áldozatok békésen, kihűlve, és elvágott torokkal fekszenek az ágyban. Az elkövetőnek nyoma sincs, de a kérdések száma egyre csak nő: Miért él a gyerekek svéd apja elszigetelten, úgy, hogy szinte semmi kapcsolata a külvilággal? És honnan volt pénze a takarítással foglalkozó anyának egy több milliót érő lakásra?
Conny Sjöbergnek meggyűlik a baja a nyomozással, Jens Sandén az infarktusa következményeivel dacol, Petra Westman továbbra is erőszakolója azonosításán fáradozik, kollégájuk, Einar Eriksson pedig egyszerűen köddé válik…
Carin Gerhardsen regénye A Mézeskalács ház és a Mama, papa, gyerekek után a svéd krimisorozat harmadik része.”
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Aludj csak, kicsim című krimit olvastam el legutóbb. A könyv egy sorozat része, ugyanakkor a széria minden elbeszélése önálló műként is megállja a helyét.
A regény egy összeszokott csapat, a Hammarby- rendőrség egyik ügyét mutatja be: egy nőt és két gyermekét otthonukba, ágyukban fekve, találják meg, elvágott torokkal.
Először nem volt könnyű a történet olvasása, kicsit belebonyolódtam a kereszt- és vezetéknevekbe. De hamar megszoktam, így már sokkal könnyebben bele tudtam magam élni a sztoriba. Ez annyira sikerült, hogy egy-két jelenetnél lúdbőröztem is rendesen. Erre még nem nagyon volt példa, általában fel tudok készülni a hasonló jelenetekre, de ebben a regényben voltak olyan hirtelen hangulatváltozások, olyan furcsa, sokkoló események, melyekre nem lehetett egyik pillanatról a másikra ráhangolódni.
Igaz, hogy a rendőrség tagjai nagyon jó csapatot alkottak, de a magánéletük tele volt titkokkal. Alapvetően ezek a titkok nem hátráltatták a nyomozást, inkább, mint mellékszálak voltak jelen a történetben. Addig, míg egy munkatárs mellékszála, ill.teljes élete fontos nem lett az ügy szempontjából.
Lebilincselő, ahogy a rendőrök haladtak előre az eset kibontásában, mintha egy kirakós darabjait szednék össze, és illesztenék eggyé. Érdekes, hogy miközben a nyomozás folyt, olyan helyekre, helyzetekbe keveredtek, hogy lehetőségük adódott a titkaikat feltárni, a “mellékszálakat” , életük fontos momentumait megoldani.
Összefoglalván: a regény első oldalán már kirázott a hideg. A hátborzongató kezdés után, az írónő egy olyan krimit tárt elénk, melyben a főszereplők álarcot viseltek, tele titkokkal élték mindennapjaikat, egymás és családjaik mellett. A történet előrehaladtával az álarcok lehullottak, a titkokra fény derült, melyek olyan fordulatokat hoztak a történetben, melyek teljesen ledöbbentettek, és egyik oldalról a másikra alakították át a mű hangulatát. A regényt egy változatos, eseménydús sztorinak éltem meg, mely a kötet végéig kitartott.
CARIN GERHARDSEN: Aludj csak, kicsim!
