ROSE TREMAIN: Lily (A bosszú meséje)

Érzékeny témát érintő, helyenként igencsak bicska nyitogató, hihetetlen és durva események sora egy lány, Lily sorsából,  Rose Tremain a Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjének tollából.

1850-ben járunk Londonban, ahol egy fiatal rendőr a farkasok karmai közül megment egy magára hagyott csecsemőt, akit árvaházba visz. Vajon ezzel valóban megmenti, vagy egy szörnyű sorsba taszítja Lilyt? Kezdetben úgy tűnik, hogy egy szép élet felé néz, amikor Suffolkba kerül egy nevelőcsaládhoz, azonban az akkori törvények szerint a gyerekeket 6 éves korukban, minden nevelőcsaládnak vissza kell vinni a lelencházba, ahol minden rosszra fordul a lány életében, a sorsa szörnyűségekkel teli hullámvasútba keveredik. Felnőtt korára kézügyességének köszönhetően Belle Prettywoodhoz kerül parókakészítőnek, ahol látszólag újra jó irányba kezd haladni az élete. Azonban a múlt sötét árnyai folyton kísértik, és Lily úgy dönt, hogy valahogyan meg akar szabadulni tőlük.

Hagy kezdjem azzal, hogy előolvasásra kaptam a könyvet február végén, sajnos nem sikerült elolvasni előre, mert közben megszületett a második kisbabám, de remélem még most is értékes lesz számotokra a kritikám, hogy már kapható a könyv a 21.század kiadónál.

Látszik, hogy nem ez az első regénye Rose Tremain-nek, mert annyira könnyed az egész könyv írásmódja, finoman siklanak a szavak, nem érződik belőle semmilyen erőlködés, nem akar fennkölt lenni, hanem egyszerűen és nagyszerűen meg van a maga stílusa. A téma viszont nagyon megviselt, a durvaság, a szörnyű igazság miatt, nehéz volt olvasni, szóval nektek is azt javaslom, hogy akkor vegyétek a kezetekbe, mikor olyan lelkiállapotban vagytok, ami ezt lehetővé teszi, mert az írónő nagyon valóságosan, szemléletesen ír, minden a szemetek előtt zajlik, a legszörnyűbb jelenetek is.

A maga szomorúságában ez egy gyönyörű olvasmány az ártatlanságról, a gyermeki énről, a barátságról, a reményről, a szegénységről és az abban rejlő gazdagságról, ugyanakkor az erőszakról és a bosszúról is. Ezenkívül egy kis plátói romantika is belekeveredik Lily sorsába. Egy kritikám van, hogy a vége olyan semmilyen, persze ez így nagyon realisztikus, hiszen a való életben sem mindig bűnhődik meg a gonosz, de azért még vártam volna valami elszámoltatás félét az intézménnyel kapcsolatban, vagy valamilyen információt a rendőrről, az ő gondolatairól, vagy még egy kis leírást a tanyáról, hogyan boldogultak mindezek után, vagy így ezeket mind, és akkor éreztem volna igazán lezártnak a történtet. Persze ez is egy fajta vég, hogy sok mindent nyitottan hagy az írónő, ami elgondolkodtatásra késztet.


Kiadó: XXI.század
Kiadás helye: Budapest
Oldalak száma: 304 oldal
Fordította: Kada Júlia

A ​Gustav-szonáta, a Zene és csend és A kegyelem szigetei című díjnyertes regények szerzőjétől

1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.
Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

Tags: bosszú, gyilkosság, lily, London, Rose Tremain

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

12 − 11 =

0 shares

Archívum

Címkék