Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 304 oldal
Megjelenés: 2017.
„Meddig mennél el, hogy megvalósítsd az álmod?
Katie és Eric Knox az egész életüket 15 éves lányuknak, Devonnak szentelték, aki ragyogó tornásztehetség, esélyes az olimpiára. Azonban néhány héttel az egyik legfontosabb verseny előtt egy erőszakos haláleset rázza meg szűk tornászközösségüket, és veszélybe sodorja mindazt, amiért olyan keményen küzdöttek.
Ahogy a szülők közt a pletyka szárnyra kel, és titkos szövetségekre derül fény, Katie megszállottan igyekszik összetartani a családját, miközben a bűntény ellenállhatatlanul magába vonja. Amire fényt derít – a lánya félelmei, a saját házassága és önmaga kapcsán -, döntés elé állítja. Vajon van-e olyan ár, amit nem adna meg Devon álmának megvalósításáért?
Az Edgar-díjas Megan Abbott letehetetlenül izgalmas, feszültséggel teli és fordulatos regényt írt a szülői áldozatvállalásról, családi titkokról és a becsvágy mindent elsöprő erejéről.”
A napokban jelent meg, az Agave Könyvek Kiadó gondozásában, a Majd megismersz című regény, mely nem csupán egy számomra ismeretlen világot mutat be, hanem a szülők, gyerekeikkel kapcsolatos elvárásait, ill.áldozatvállalásukat.
A mű egy tinédzser, Devon köré épül, aki gyerekkora óta tornázik, és kimagasló tehetség. A viselkedését, a személyiségét az édesanyja, Katie szemszögéből ismerjük meg, ahogy a történet egészét is. Devon a szüleivel és az edzőjével az olimpiai részvételt tűzte ki célul, melyre a tökéletes felkészülést egy ellenállhatatlan fiatalember meggyilkolása hátráltatja. Az eddig is furcsa, nyugtalan légkör, mely a családot jellemezte, ezen a ponton teljesedik ki igazán. A tornászközösség is felbolydul, titkok és hazugságok “indulnak útjukra.” Egymást követik a fordulatok, melyek kitartanak a mű végéig.
Az írónő, a haláleset után is, a hangsúlyt a fiatal sportolók szüleire helyezi, akik utódaik előmenetelén kívül semmi mással nem foglalkoznak. Nagyon érdekes a könyvben ez az abszolút érdektelenség: egy ember halálát egy akadályozó tényezőnek veszik, semmi empátia nincs bennük, csak a cél lebeg a szemük előtt.
Szerencsére még nem találkoztam ilyen személyekkel, vagy csak nem tudok róla, mindenesetre úgy gondolom, hogy erősen efelé a világ felé tartunk, ahol a személytelenség, az önzés lesznek a legfőbb emberi tulajdonságok, ahol az erkölcsi normák, a lelkiismeret a legutolsó helyen fognak állni.
Úgy gondolom Katie is megdöbben a reakciókon, kicsit elkezd beszélgetni, kérdezősködni, érdeklődni az eset kapcsán. Izgalmas, ahogy kezd összeállni benne a kép, a történtekre adott reakciója viszont méginkább.
Összefoglalván: egy olyan hangulat uralkodott a könyvön, ami bennem is egy belső feszültséget keltett. Tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel a családdal, de nem bírtam rájönni mi lehet az. Aztán a szereplők gyilkosságra adott reakciója teljesen ledöbbentett, és elgondolkodtatott az emberi természetről. De a hab a tortán az anya nyomozása volt, aki talán a legszimpatikusabb karakter a történetben, addig amíg az igazság világossá nem válik számára. Ezt követően, szakítva megmaradt erkölcseivel, őt is elnyeli az élsportokra oly jellemző becsvágy, mely feljebbvaló mindennél.
„Miután Drew lefeküdt, ő még mindig hallotta Ericet és Devont a másik szobából.
-Az új ugróló a legeslegjobb, Apa! És a leérkezésem pontos. Jobban fog menni.
-Devon, nem kell…
-Soha többé nem lesz olyan, mint a minősítőn. Kárpótolni foglak mindenért.”
