„Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.
A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.
Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké.”
Az az igazság, hogy sokáig nem mertem elolvasni ezt a könyvet. Folyamatosan a fejemben motoszkált, fogdostam, nézegettem a regényt, de a fülszöveg böngészése után mindig leraktam.
Végül vettem a bátorságot és nekiálltam. Mostanában, könyvek terén, ez az egyik legjobb döntésem volt.
Az elején tipikus horror bontakozott ki a lapokon. Értelmetlennek tűnő gyilkosságok, furcsa karakterek, “prédák” becserkészése, és vér, vér, vér. Itt voltak kisebb szövegrészletek, amiket átugrottam (muszáj volt 🙂 )
Aztán valahogy megszoktam a brutalitást és kérdések kezdtek kialakulni a fejemben, kezdtem odafigyelni a részletekre, egészként látni az elbeszélést. Ekkor döbbentem rá, hogy mi miért történik/történt a regényben. És rájöttem, hogy egy briliánsan felépített elbeszélést olvasok/olvastam. Ezt semmi más nem támasztotta alá jobban, mint a mű vége, ami egy hatalmas csattanóval zárult.
Összefoglalván: Ajánlom mindenkinek, akik szeretik a műfajt. Akik pedig nem bírják a vért és a kegyetlenségeket, azok próbáljanak meg felülkerekedni a félelmeiken, és olvassák el ezt a regényt.
Az eleje nehéz lesz, de a vége mindenért kárpótol!
Köszönöm a könyvet az Agave Könyvek Kiadónak!
