Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 376 oldal
Megjelenés: 2015.
„Létezhet szerelem, ha minden csak hazugság?
Brant:
Huszadik születésnapján már milliárdokat érő cég tulajdonosa. Három éve vagyunk együtt. Négyszer kérte meg a kezem. Négyszer kosaraztam ki.
Lee:
Füvet nyír, ha éppen nem háziasszonyokat döntöget. Nemcsak a keze és a szája ügyes, hanem a szerszáma is. Majdnem két éve futok utána. Azt nem tudom, hogy vajon tud-e róla, hogy ez így van.
Két férfit szeretek. Két férfival szeretkezem.
Csak tessék, ítélj el! Fogalmad sincs, hogy mivel jár a szerelmem.
Ha azt hiszed, hogy már hallottál ilyen történetet, akkor tévedsz.”
Ez a mű úgy került a kezembe, hogy egy másik könyv folytatásáért mentem be a könyvesboltba. Örülök neki, hogy elhoztam, mert egy nagyon jó olvasmánnyal lettem gazdagabb.
Először is a fülszöveg egészen más képet fest a történetről, mint az valójában. Most is csak mosolyogni tudok rajta.
Nagyon jó és egyben megdöbbentő volt a témaválasztás. Tele romantikával és egy titokkal, melyre legmerészebb álmaimban sem jöttem volna rá. (Nem egy tipikus, sablonos rejtélyről van szó! 🙂 )
Eleinte arra számítottam, hogy a romantikusan induló könyvben a főszereplő, Layana végre révbe ér. Minden tökéletes volt a párjával, Brant-el. A kapcsolatuk pont olyan, amilyennek elképzelte, nincsenek társaságbeli „jópofizások”, nem kell a felső tízezer elvárásai szerint élniük. Ehelyett egy csodálatos világot teremtett magának a két fiatal, melyben a lány minden álma valóra válhat(na).
Ahol a tökéletes szó megjelenik, szinte biztos, hogy van valami a háttérben. Hát ebben a történetben sincs ez másképp. A fentebb említett rejtély a történet központi motívumává válik, miután Layana számára kiderül. – Mint olvasónak fogalmam sem volt róla, hogy mi derült ki a főszereplő számára, így csodálkozva böngésztem a betűket az események kapcsán. – Ekkor lép be a képbe Lee. Tökéletes ellentéte Brant-nek, tulajdonképpen kiegészíti egymást a két férfi. Ez nagyon tetszik Layana-nak, és egyikről sem akar, tud lemondani.
Ettől a ponttól kezdve kezdi előkészíteni az írónő, egy-egy „véletlenül” elejtett megjegyzéssel a titok tartalmát. De, mint olvasó csak arra tudtam gondolni, hogy milyen céda ez a nő, és hihetetlen, hogy neki minden kell. Nem figyeltem a „jelekre”. 🙂
Végül a szerző remek megoldásként, nem a talány kilétét hagyta a regény lezárásául, hanem a titok kiderülése után a főszereplők reagálását, kapcsolatuk jövőjét.
Egyáltalán nem azt vártam, amit kaptam az elbeszéléstől, hanem annál sokkal többet. Nagyon „jól esett” ez a pozitív csalódás. 🙂
Alessandra Torre: Black Lies – Sötét hazugságok
