„Judith Rashleigh keményen dolgozik, hogy vigye valamire az életben. Nappal egy tekintélyes londoni aukciósházban húzza az igát, esténként, titkos sötét vágyait éli ki. Egy nap azonban mindenre elszánt szélhámosok keresztezik az útját. Karrierjének vége, élete veszélybe kerül, menekülnie kell. A fiatal nő azonban nem hagyja magát. Bármi áron visszaszerzi azt, amit elvettek tőle. Vagy talán többet is? Judith egyre gátlástalanabbul használ ki mindenkit. Eljut a Francia Riviérára, Genfbe, Rómába, megismeri Párizs éjszakai életét, és a valódi bűnt.
A Maestra egy ellenállhatatlan erotikus thriller, egy sötét trilógia első része. Judith felemelkedését, és ámokfutását követhetjük nyomon, miközben feltehetjük magunknak a kérdést: meddig mehetünk el?”
Mióta letettem a könyvet, azon kuncogok magamban, vajon mit árul el rólam, hogy tetszett Judith élete, stílusa, problémamegoldó készsége ?! 🙂
Judith személyében egy olyan főszereplőt ismerhettünk meg, akit egyből elkönyvelhetnék klinikai esetnek, és ezzel le is tudhatnám a cselekedeteinek okát. De úgy gondolom ez nem ilyen egyszerű.
Volt egy célja, amit mindenáron meg akart valósítani. Nem a pénzre gondolok, a szép ruhákra, a gyönyörű tárgyakra – nyilván ezek is szerepet játszottak az elképzeléseiben. Inkább a státuszra, a vele járó érzésre, hogy „igen, én mindent megtehetek”, a „semmiből küzdöttem fel magam, és itt tartok”.
A regény előrehaladtával egyre könnyebben ment neki a másokon való „átgázolás”, lelkiismeretfurdalás nélkül, előre megtervezetten, precízen.
Nagyon jól fel volt építve a mű: tetszett, hogy mindig csak utólag tudtam meg, egy-egy esemény hátterét, okát. Valamint tökéletesen kiegészítette a történetet az erotika és az erőszakosság, hol együtt, hol külön-külön.
Nem tudom, hogy a trilógia következő részeiben milyen mélységekig avagy magasságokig jut el a főszereplő, de nagyon érdekel, hogy ez az őrület meddig fokozódik, hogyan lesz vége, ha vége lesz.
Köszönöm a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
