„Britt Pheiffer arra felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá.
Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar egy hegyi kunyhóba kényszeríti. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik, és arra kényszerítik a lányt, hogy vezesse le őket a hegyről.
A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára ami miatt ő maga is célponttá válik.
Ám semmi sem az, aminek látszik, mindenki titkolózik még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?”
A fülszöveg alapján valami Stephen King-es dologra gondoltam 🙂 Más ne kövesse el ugyanezt a hibát… 🙂
Egy pörgős, érdekes könyv volt, a téma és a helyszín adta meg neki az alaphangulatot.
Az eleje nagyon jól indult, izgalmas volt, nem tudta az ember, hogy a szereplők miért viselkednek teljesen máshogy, mint ahogy elvártuk volna, és úgy általában mi miért történik, aztán volt egy pont, ahol alábbhagyott az izgalom…
Viszont tény, hogy a könyv letehetetlen. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán, mert nagyjából elkezded kapizsgálni, hogy ki kicsoda(mi a titka) és várod, hogy a feltételezéseid megerősítést nyerjenek.
Jó volt a regényben ez a folyamatos„hogyan éljük túl hangulat”. Néha azért Bear Grylls 🙂 jelent meg lelki szemeim előtt, de belefért.
Ebből a rengeteg titokból a fele is bőven elég lett volna szerintem. A titkok egy részével is elérte volna a szerző, hogy legyen feszültség, hogy a megfelelő irányba haladjon tovább a történet.
A főszereplőket viszont egytől-egyig megráztam volna, leginkább Britt-et. Annyira idegesített, úgy viselkedett, mint egy 16 éves, aki nem hisz a szemének, és azon szenved végig, hogy elérkezett a pillanat, amikor Ő felnőtté válik.
Aztán a végén még jobban megráztam volna, Masonnel egyetemben. A könyv ezen részén roppant ideges lettem. Nem akarom lelőni a poént, de ha az írónő a végkifejletet ezzel akarta kiszámíthatatlanná tenni, hát nagyon érdekesen oldotta meg…
Ha komoly thrillert akarunk olvasni, ez nem az. Viszont egy „kezdőnek”, akinek most van először hasonló témájú könyv a kezében, nagyon jó.
Főbb szereplők:
Brittel kapcsolatos problémáimat már leírtam, elvileg Ő egy hatalmas személyiségfejlődésen ment keresztül. Tapasztalni nem tapasztaltam, mert egyből mentek fel a hegyre és Korby (Brit legjobb barátnője) volt az, aki egy elkényeztetett kis fruska volt mindig. (Róla pl.azt állították, hogy „a jég hátán is megél” 🙂 ) Én ezt egészen másképp láttam.
Nem akarom leírni, hogy Mason, Shaun és Calvin milyenek…Leginkább azért nem, mert rengeteget gondolkodik rajtuk Britt és össze-vissza csapong, a véleményét illetően.
Kiadó:KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Oldalak száma:379
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2016
http://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-black-ice-tukorjeg
Becca Fitzpatrick: Black ice- Tükörjég
