J.L.Armentrout: Oblivion-Feledés (Luxen 1,5)

„Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy gond lesz. Nem is kevés.
Gondokra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem innen való vagyok. A társaimmal a Luxról érkeztünk a Földre, egy sokmilliárd fényévnyire lévő bolygóról. Ráadásul egy dologban biztos vagyok: az emberekben nem lehet megbízni. Hiszen félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk mert azok is.
Kat azonban olyan közel került hozzám, mint még senki más, és képtelen vagyok lemondani róla és arról is, hogy a képességeimmel megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellenségük az arumok. Velük pedig szembe kell szállnom bármi áron.”

 

Egy idézettel kezdeném a könyv hátuljáról:
„Általában utálom, ha a szerzők ugyanazt a történetet írják meg egy újabb nézőpontból. De itt most Daemon Blackről beszélünk, naná, hogy be vagyok gőzölve!” – Varsha, goodreads

Na igen, kb.ez volt az érzésem, amikor befejeztem a könyvet. Sokáig halogattam, de mekkora hiba volt…

(Egyébként az írónő megírja még az Ónix és az Opál teljes Daemon változatát is!!!!Uhhh, de mikor már??)

 
Most lehet egy tizenéves lány szintű rajongást fogtok olvasni, még nem tudom mi lesz ebből…

 
Szóval a történetet ismerjük, de Daemon szemszögéből más volt. Nem akarom nagyon a gondolatait elárulni, hogy mit miért csinált, de küzdött magával rendesen, hogy Katyhez ne legyen köze… És már el is tűnt belőlünk a harag, amiért ilyen bunkón viselkedett a lánnyal (már akiben volt harag, én kifejezetten élveztem :))

Az Obszidiánban is tetszettek a párbeszédeik, de így, hogy tudom, mit gondol mögé Daemon egész más. A szerző nagyon eltalálta Daemon karakterét, ezzel a fordított szemszöggel, pedig ha 16 éves lennék, tuti szerelmes lennék egy könyves karakterbe…

 
Nem tudom a nők miért szeretik az ilyen fiúkat/férfiakat (jó, tudom :)), pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy kedves fiúval barátkozni, aki mindent megtesz az emberért, issza a szavait… 🙂 Szerintem Katy is folyamatosan erre gondol 🙂

Közben folyamatosan többet megtudunk a Thompson ikrekről, Ash-el való kapcsolatáról. Ami talán érthetőbbé teszi a történetet, a karakterek egymáshoz való viszonyulását ill.más szereplőket is jobban megismertet, megkedveltet velünk (pl.Adam) De nyilván nem ezen van a hangsúly a könyvben.

Összességében kár lett volna kihagyni ezt a könyvet!

Főbb szereplők:
Katyt már megismertük a sorozat többi részében. Daemont most ismerjük meg igazán.
Dee: sokkal többet mutat magából, életéből, ott a komolyság is a pörgés és a lelkendezés mögött
Adam: szimpatikus, kedves, vicces, Dee mellett teljes mértékben kitart

 
Kiadó:KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 382
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve:2016

http://moly.hu/konyvek/jennifer-l-armentrout-oblivion-feledes

Jennifer L.Armentrout: Oblivion- Feledés

9.8

Író

10.0/10

Sztori

10.0/10

Nyelvezet

10.0/10

Kiszámíthatatlanság

9.0/10
Tags: feledés, j.l.armentrout, könyv, könyvkritika, könyvmoly, luxen, oblivion, olvasás

Kapcsolódó bejegyzések

előző bejegyzés következő bejegyzés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × három =

0 shares

Archívum

Címkék